GYIK

 

Miért ez az útvonal?

Afrika az emberiség eredete. Mindannyian afrikaiak vagyunk. Afrikából származunk: ezért a Karaván Afrikával és Afrikában van, ezért megyünk Afrikába és Afrikán keresztül.

Miközben nyugatról keletre, Timbuktutól Kampaláig haladunk, az afrikai népesség reprezentatív átlagával találkozunk, és az afrikai valóság minden aspektusával találkozunk: sivatag, szavanna, esőerdő – valamint az afrikai életmóddal, művészettel és filozófiával.

A karaván a világ érdeklődését Afrikára irányítja.

 

Miért ugyanannyi férfi, mint nő?

Mert a világon ugyanannyi férfi és nő van. Az egész kvótadiskurzus egy kényszerítés. Aki még mindig komolyan akarja megvitatni a nők „részesedését“ bármiben, az még nem értette meg, hogy a patriarchátus, azaz a patriarchális gondolkodás a világtársadalom jelenlegi összeomlásának központi oka.

A vagyon felhalmozása patriarchális gondolkodás, különösen annak anyagi előfeltétele, az öröklés értelmetlensége eredeti patriarchális gondolkodás, amelynek következményei oda vezetnek, hogy az emberiség 1%-ának szinte mindene megvan, az emberek többségének pedig szinte semmije sincs. Itt nem a matriarchátushoz való visszatérésről van szó, még akkor sem, ha ott csak a tulajdoni gondolkodás uralkodott, amiből sok elemet ki lehet venni.

Egy harmadikról van szó, egy új gondolkodás- és cselekvésmódról, amely mindkettőből átveszi a felszabadítót, ami logikusan csak egyenlő súllyal dolgozható ki. Legyen az ying yang vagy dialektikus, fekete-fehér vagy fel-le: az élet két oldalból áll, amelynek élő kifejeződése a nő és a férfi.

Amikor az emberi együttélés alapvető kérdéseinek újragondolásáról van szó: „mire van igazán szükségünk?“, „hogyan oszthatjuk el a világ javait a földgolyón élő mind a 8 milliárd ember között?“. „hogyan szervezhetünk valódi demokratikus döntéshozatali folyamatokat minden szinten?“ és még sok más, a férfiak és nők közötti egyensúly, a köztük lévő feszültség, az általa kiváltott energia, az emberséges világ iránti szeretet és vágyakozás, valamint ennek férfi és női különböző kifejeződései szükséges előfeltétel, ha mindannyian együtt akarunk egyformán kiegyensúlyozott eredményt elérni.

 

A kezdetektől fogva a karaván középpontjában a víz áll, miért nem lehetséges semmi víz nélkül?

Mert víz nélkül semmi sem működik. A víz minden élet elsődleges anyaga, az ember 70%-ban vízből áll, 5 nap után víz nélkül minden ember meghal.

És ez a kulcsszó:

Az emberiség 60-70 százaléka nem jut ivóvízhez. Nincs statisztika arról, hogy hány ember, különösen gyermek hal meg naponta, néha kegyetlen kínok között a mérgezett víz miatt.

Jelenleg ez a legnagyobb botránya annak az emberiségnek, amely „civilizáltnak“ nevezi magát, és amelynek megvannak az anyagi és pénzügyi eszközei ahhoz, hogy véget vessen ennek a mindennapi tragédiának. Az utolsó falu összes lakosának ivóvízzel való ellátásához szükséges globális erőfeszítés kevesebb lenne, mint a koronavírus elleni jelenlegi globális erőfeszítés, amely ehhez képest csak az áldozatok töredékét okozza. Az, hogy a gazdag országok nem hajlandók segíteni az ivóvízhiány áldozatainak, a mulasztásos népirtáshoz hasonlít.

 

Miért szupervallásos és szuperkulturális?

Minden vallás, kultúra, filozófia adott szükséges, de nem elégséges választ az emberi együttélés elemi kérdéseire. Egyéni identitást adó tényezőként nélkülözhetetlenek, értékeik gondolkodásunk alapját képezik, de ha azt állítják, hogy minden emberre érvényesek, akkor háborúhoz és kölcsönös pusztításhoz vezetnek, ami saját állításuk ellenkezője.

Ha csak egy Isten van, akkor azért teremtett minden vallást és kultúrát, hogy minden ember megtalálja a neki megfelelő egyéni imaformát, és cselekedeteiben megvalósítsa vallásának értékeit.

A kultúrák párbeszédéről van szó, ezért a világhálón ez a karaván neve; az emberek sokfélesége az emberiség kimeríthetetlenül legnagyobb gazdagsága. Amikor a világ minden kultúrájából származó nők és férfiak összejönnek, nemcsak megtanulhatják megérteni egymást, hanem mérhetetlenül gazdagíthatják is egymást.

 

Miért nincs más út, mint az alulról jövő részvételi kezdeményezés?

Mert a karavánon kialakított és megvalósított együttélés szervezeti struktúrái a világban élő emberek együttélési struktúráinak modelljévé válnak.

Bármilyen felülről jövő előírás éppen azoknak a hatalmi struktúráknak a reprodukálásához vezetne, amelyeket meg kell szüntetni. Nem kevesebbről van szó, mint az emberek emberek feletti uralom megszüntetéséről. Az „emberek rosszak“ stb. beszéd elavult.

Az emberek többségének az adott körülmények között általában nem marad más hátra, minthogy ugyanolyan rossz legyen, mint az alpáriak, akik ezt demonstrálják nekik. Az ember utánzással tanul, tehát egy másik modellt kell kínálni neki, amit utánozhat; a legtöbb ember lemondott az emberi hatalom elsöprő erejű alfaállatokkal szemben, amelyek valóban többségükben rosszak.

A karavánon gyakorolt párbeszéd kultúrája, annak megvalósítása a legalsó szinteken, apró módokon, annak megerősítése, hogy ez a párbeszéd kultúrája valóban lehetséges, bár ez a legnehezebb dolog, a karaván során megrendezésre kerülő öt fesztiválon bemutatják a világ többi részének, és az egész világon közvetítik, így hívva a világot ennek utánzására.

A karaván útja és célja a jelenlegi struktúrák megfordítása felülről lefelé, az alulról felfelé történő együttélés megvalósult lehetőségének példája és modellje.

 

Milyen szerepet játszik a művészet a Karavánban?

Központi szerep. A művészet feladata, hogy érzékletesen közvetítse a karavánon szerzett tapasztalatokat a társadalmi együttélés új formáiról, az új, elnyomásmentes politikai modellek keresésének eredményeit és az ideológiai eszmecsere során szerzett új felismeréseket.

A művészet – zene, tánc, pantomim, szobrászat, festészet – az egyetlen olyan kommunikációs forma, amely nem függ a nyelvtől. Ez önmagában is a kultúrák közötti kommunikáció eszköze.

Éppen ezért öt fesztivál lesz, amelyeknek világviszonylatban is van vonzerejük. Kiemelt esemény lesz a Tibesti Fesztivál közvetítése, ahol láthatjuk, hogy a művészek az őstörténetünkből származó barlangrajzok mellett 21. századi barlangrajzokat is készítenek a 31. század számára.

A fesztiválokkal párhuzamosan kulturális eseményekre is sor kerül azokban az országokban, ahonnan a művészek érkeznek, a helyi kulturális szervezetek szervezésében. Például a berlini „Haus der Kulturen der Welt“ szervezhetne egy Csád-hétvégét előadásokkal, filmekkel, kiállításokkal és felolvasásokkal, a francia „Centre culturel“ Bamakóban egy kínai hangtálakkal egybekötött rendezvényt – és így tovább.

A legutóbbi kampalai fesztiválon egy hatalmas csepp alakú poharat – japán forrásvízzel töltve -, amelyet egy teve hátán Timbuktuból Kampalába visznek, a Viktória-tóba öntik. Minden művész az Egyesült Művészeti Világot képviseli.

 

Hogyan kezeli a Karaván az eurocentrizmust?

Az eurocentrizmus ostobaság, szűklátókörűség, magány és érdekek.

A legnevetségesebb dolog itt a nagylelkű „segítők“ felsőbbrendűségi érzése, akik – hogy csak egy példát említsek – pénzt adnak a „szegény afrikaiak“ kezébe, mert a pénz címzettjei csak röhögnek ezeken az idiótákon, akik azt hiszik, hogy ők „felsőbbrendűek“, mert több pénzük és jobb fegyvereik vannak: valójában ők a felsőbbrendűek, mert mindkét kultúrát ismerik, és mindkettőből hasznot húznak; a fejlesztési pénz a korrupció forrása. Az „egyenlő bánásmódról“ való beszéd csak elárulja azoknak a megvetését, akik ezt hangoztatják azokkal szemben, akikhez beszélnek: mint a felnőttek, akik pedagógiailag helyesen térdre ereszkednek, amikor a gyerekekkel beszélgetnek.

Az első intézkedés ennek megváltoztatására az lenne, ha minden támogatást pótlás nélkül megszüntetnénk, ahogyan azt Brigitte Erler már 1989-ben, a „halott segélyek“ című könyvében követelte, és ahogyan azt Dambisa Moyo 2014-ben, a „halott segélyek“ című könyvében követelte, és ahogyan azt az afrikai értelmiségiek és közgazdászok már régóta követelik. Afrikának, hogy csak ezt a legkirívóbb példát vegyük, nincs szüksége segélyre.

Az eurocentrizmussal való bánásmód legjobb módját Burkina Faso elnöke, Thomas Sankara mutatta be: nemcsak a hitelezőkön, hanem konkrétan Francois Mitterand francia elnökön nevetett – amit persze nem élt túl.

Az eurocentrizmus olyan magatartás, amellyel szemben csak más tudatossággal lehet fellépni. Ez a tudatosság abból a tapasztalatból nő ki, hogy olyan emberekkel élünk együtt, akikhez képest felsőbbrendűnek érezzük magunkat. Ez a tapasztalat szégyent szülhet; ha megengeded, boldogságot aratsz. Ez áll a karaván ötletének hátterében.

Mindannyian hordozzuk magunkban e hamis tudatosság maradványait, még akkor is, ha jóakaratúak vagyunk.

Az eurocentrizmus áldozatai is, akik joggal vetik meg az elkövetőket. Ha az áldozatok és az elkövetők hosszú ideig együtt élnek egzisztenciális körülmények között, és véleményt cserélnek, akkor szerezhetik meg ezt a tapasztalatot. Mivel egy attitűd a tudattalanból táplálkozik, nem változtatható meg pusztán intellektuális tudással, hanem a tudattalan szintjén is meg kell támadni.

 

Miért kell a lakókocsit lakókocsiként megvalósítani, és nem egy hajón, például egy új „Noé bárkáján“?

Egy hajónak kapitányra van szüksége, egy karavánban az emberek kapitány nélkül is meg tudják határozni a közös út kialakítását, és erről szól az egész.

Az állatoknak szükségük van egy alfakutyára, amely, mint azt Konrad Lorenz óta tudjuk, ember is lehet, és ez volt Noé.

A különbség az állatok és az emberek között az, hogy az embereknek már nincs szükségük alfaállatokra, csak akkor lesznek emberek: amikor már nincsenek vezetőik, guruk, megmentőik, és nincs is szükségük rájuk. Amikor már nem futnak egy zászló után, hanem hagyják, hogy a saját álmaik vezessék őket.

Az a tény, hogy az alfatikusok még mindig meghatározzák az emberek sorsát, az az oka annak, hogy az emberiség a szakadék felé rohan. Ezért vagyunk még mindig az őskorban.

Az emberiség története csak akkor kezdődik, amikor elszakad ezektől az állati eredetűektől. Az emberiség történelme csak akkor kezdődik, amikor az évezredek alatt kimondhatatlan erőfeszítéssel létrehozott találmányokat, egészen az intelligens technológiáig, nem a hatalom eszközeként használja, hanem arra, amire való: Hogy a lehető legnagyobb mértékben megszabaduljon a természet által megkövetelt munkától, és hogy a bolygón élő 8 milliárd ember mindegyike a lehető legnagyobb szabadságot kapja személyiségének kibontakoztatására, és hogy különbözzön a többiektől: az emberek sokfélesége a legnagyobb gazdagságuk, a csere és a kölcsönös megtermékenyítés pedig a számunkra ma még elképzelhetetlen sokszínűség, virágzás és fejlődés lehetősége.

Az értelmetlen kérdés nem az, hogy az emberek mint olyanok jók vagy rosszak-e, hanem az, hogy hogyan szervezik meg együttélésüket. Történelmileg itt az ideje, hogy végre elkezdjék felismerni ennek az együttélésnek a lehetőségét. A karaván mint az emberiség küldötteinek karavánja az első lépés e felé.

 

Mi ennek az új világnak az alapja?

Pontosan ezeket kellene megvitatni a karavánon. Senki, semmilyen ideológia, semmilyen vallás, és főleg egyetlen guru vagy filozófus, bármilyen bölcs is legyen, nem írhatja elő ezeket egyedül vagy egy kis csoportban. Éppen ezért a karaván indulása előtt javaslatokat kell benyújtani, amelyeket aztán ott részletesen megvitatnak.

Ott van például az a javaslat, hogy térjünk vissza a görög demokrácia eredetéhez. Ott van az emberek demokratikus szerveződésének eszméje, amely a filozófus Hannah Arendt szerint az emberi szervezet természetes formája, amely úgymond automatikusan kialakul, amint a hatalom eltűnik. A legismertebb példa Kronstadt – ennek a fejlődésnek a szovjetek általi lerombolása a forradalom vége és legnagyobb bűne. A varsói gettófelkelés idején az emberek önszerveződése, amely még a vidám kulturális virágzásig is eljutott ilyen körülmények között, egy másik példa.

Mindezeket hosszú időn keresztül gyűjtik össze és vitatják meg.

Ebben az összefüggésben a párbeszéd kultúrája szükséges a kultúrák párbeszédéhez. Ez azt jelenti, hogy nem próbáljuk meggyőzni a másikat a saját elképzelésünkről, hanem felajánljuk a saját elképzelésünket, meghallgatjuk a másikat, és reflektálunk rá, őszinte hajlandósággal, hogy szükség esetén megváltoztassuk a sajátunkat. Ez a legnehezebb dolog. A párbeszédnek ezt a kultúráját Maliban gyakorlatilag megélik, ez az évezredek alatt kialakult, belsőleg kialakult kultúrájuk modellként kellene, hogy szolgáljon a világ minden embere számára: ezért indul a karaván Maliból.

 

Mit jelent az, hogy minden tevékenységet dokumentálni kell?

A beszélgető és művészeti csoportok által használt médiumok segítségével – legyen az írásbeli, hang- vagy képi anyag, egyénileg vagy csoportosan – saját dokumentációt készítenek az emberekkel, a környezettel és nem utolsósorban önmagukkal kapcsolatos tapasztalataikról a karavánút során.

A rendkívüli körülmények rendkívüli műveket eredményeznek, amelyek nagy sokszínűségben dokumentálják ezt a kezdeményezést.

Ez a célja: betekintést nyújtani a szabad csere e sajátos konstellációjának tapasztalataiba,

a külföldi emberekkel, kultúrákkal és nyelvekkel való együttélés eszméjének terjesztésének lehetősége,

annak lehetősége, hogy ez az eszme nem vallási dogmaként, ideológiai diktátumként vagy politikai hatalomként, hanem az élet minden területét tükröző elemzés, tényfeltáró riport vagy művészet formájában térjen vissza.

 

Ki engedheti meg magának, hogy egy évet szánjon erre az útra?

Mindenki addig vehet részt, ameddig csak akar, vagy ameddig csak tud. Figyelembe véve, hogy a résztvevőknek lehetőségük lesz a világ minden részéből, minden kultúrából, vallásból és nyelvből származó emberekkel való eszmecserére, egy év nem túl hosszú idő. Az utazás lassúsága a Caravan filozófiájának fontos eleme.

 

A sztárokat a nagyobb nyilvánosságért toborozzák?

Nem. Az ötletet közzétesszük, és bárki, aki bármilyen módon részt kíván venni benne, szívesen látjuk. A sztárokat is szívesen látjuk. A résztvevő művészek többsége jól ismert a környezetében. Természetesen a nemzetközi showbiznisz sztárjai sincsenek kizárva a részvételből.

A karaván keretében a lehető legkülönbözőbb eredetű ötletek összeolvadásával új felismerések és cselekvési javaslatok születnek. Ez teszi a Karavánt egyedülálló kezdeményezéssé. És a közérdeknek erre kellene összpontosítania, nem pedig a sztárokra.

 

Mennyi pénzre van szükség ehhez?

250 millió amerikai dollár.

 

Ez rengeteg pénz. Ki fogja ezt kifizetni?

A „sok pénz“ perspektívától függ. Figyelembe véve, hogy a Karaván bibliai méretű globális erőfeszítés, 250 millió dollár nem sok. Tekintettel arra, hogy egy vállalat napi több milliárd dolláros veszteséget is elviselhet az árfolyam-ingadozások miatt, remélhetőleg sok ipari vállalat hajlandó lesz finanszírozni a Caravant.

Az érintett vállalatoknak megtiszteltetésnek kell tekinteniük, hogy lehetővé teszik ennek az emberiség projektnek, a globalizáció e pozitív változatának megvalósítását. A kezdeményezés szponzorálásával reklámozhatják magukat, de a Karaván nem reklámozza őket, nevük és logójuk nem jelenik meg a kiadványokban.

Emellett a világ minden táján működő televíziós csatornáknak is felajánlják a közvetítési jogokat. Ezt tervezik a Karaván jelenlegi dokumentumfilmjeihez is.

 

Milyen díjazásban részesülnek a résztvevők?

Mindenki a saját igényei szerint. Ez nehéz lesz, de megoldható. Az elv a 100%-ban átlátható elszámolás. Minden elköltött centet nyilvántartásba veszünk, és mindenki számára láthatóvá válik. Erre feltétlenül szükség van, mert az ilyen jellegű tevékenységekben nagy a veszélye annak, hogy az emberek megpróbálják meggazdagítani magukat. Ez lerombolná a Karaván központi gondolatát, amely szerint véget kell vetni a kevesek gazdagodásának a világ sokak kárára.

 

Hogyan lehet átkelni a nyomorúságos régiókon és jóllakni?

A gazdagok és szegények közötti szakadék nem csak akkor nyílik meg, ha nagyon közel vagyunk hozzá. Azt a kérdést, hogy hogyan tudunk enni, miközben mások éheznek, akkor is fel kell tenni, amikor távol vagyunk a nyomorúság régióitól. A karavánról szóló jelentésekben többek között éppen ezt a szempontot kell hangsúlyozni. Egyébként nem lesz pezsgő, lazac és kaviár. Természetesen lesz elég élelmünk és gyógyszerünk, hogy vészhelyzetekben segíthessünk, de a Karaván nem jótékonysági szervezet. A karaván a „civilizációk összecsapásának“ cáfolata, de nem fogja megszüntetni a világ éhezését, hanem annak feltételeit hivatott megteremteni.

 

Milyen előnyökkel járnak az érintett országok számára?

Először is, a szoros együttműködés a régiókban élő emberekkel, amelyeken áthaladunk, munkahelyeket, kapcsolatokat – és remélhetőleg partnerségeket és új perspektívákat – teremt. Másodszor, Afrikát általában és különösen a fogadó országainkat nem a katasztrófák és a nyomorúság határozza meg, hanem az ott élő emberek, kultúrájuk és életmódjuk.

Ez lehetőséget ad a világ többi részének arra, hogy tanuljon Afrikától, és így egyenlően adjunk és vegyünk. A karaván egy új tudatosságról és felfogásról szól, amelynek célja az Afrikához való új hozzáállás – nem pedig az anyagi támogatás.

 

Hogyan lehet közvetlenül és aktívan részt venni?

Kérdezzen és támogassa a finanszírozást.

A karavánon részt vevők feladata az előre összeállított kérdések megválaszolása. A kérdőív továbbfejlesztése a legsürgősebb feladat, amely az intelligens technológiának köszönhetően azonnal és világszerte megoldható.

Az egész projekt a kérdőív kidolgozásával áll és bukik.

Itt azonnal megkezdődhet a világ minden tájáról származó emberek független együttműködése. Itt minden további erőfeszítés nélkül bebizonyosodik, hogy a világ minden tájáról származó emberek szabálymentes együttműködése lehetséges. Ez magában foglalja a weboldal minél több nyelvre történő fordítását is, ami eddig csak automatikus programokkal valósult meg.

A mintegy 250 millió eurós támogatás aprópénznek számít a világ nagy ipari vállalatai számára.

2002-ben Wolfgang Clement német pénzügyi és gazdasági miniszter ezt az összeget 10 ipari vállalattól akarta beszedni, amit Joschka Fischer akkori külügyminiszter megakadályozott. Továbbra is az a helyzet, hogy ezt a világméretű erőfeszítést nem egy embernek, egy vállalatnak vagy egy országnak kell finanszíroznia, hanem legalább tíznek. Wolfgang Clement úgy vélte, hogy a globális békekaraván különösen Németországnak adna lehetőséget arra, hogy törlessze történelmi adósságának egy részét.

Bárki, akinek lehetősége van arra, hogy ezeket az elképzeléseket a döntéshozók tudomására hozza, hozzájárulhat megvalósításukhoz.

 

Miért az ivóvízkezdeményezés a karaván kezdete?

Mert politikai és szellemi értelemben is tarthatatlan bűn lenne az emberi szükségletekről és azok kielégítéséről gondolkodni mindaddig, amíg számtalan ember, különösen gyerekek halnak meg kínok között, mert az emberiség többi része nem teszi lehetővé számukra, hogy minden élet legelső alapvető szükségletét, az ivóvizet kielégítsék, holott megtehetnék.