Kontextus
Az emberek sokfélesége a gazdagságuk. Nem minden ember egyenlő, de minden ember egyformán értékes. Nem az a sorsuk, hogy az embereket egyenlővé tegyék, hanem az, hogy a lehető legnagyobb sokszínűségüket fejlesszék:
Az emberi körülmények megvalósításának lehetőségét a több milliárd differenciálódó egyedek milliárdjai jelentik.
Nem azonosnak, hanem másnak lenni azt jelenti: „Érdekelsz, hogy más vagy“.
Az egész világon vannak emberek, akiknek ez a tudatossága megvan.
+++
Az emberek csak akkor lesznek emberek, ha képesek lesznek hatalomgyakorlás nélkül alakítani az együttélésüket.
Amíg az emberek között hatalmi struktúrák érvényesülnek, addig néhányan birtokolják a föld majdnem minden kincsét – a többségnek pedig szinte semmije sincs.
A kevesek arra használják fel hatalmukat, hogy végtelenül többet kapjanak – a többség a természeti törvénynek tekinti tehetetlenségét.
A hatalommal való visszaélés – az embertelen állapot erőszakos fenntartása a törvényesség álcája alatt – a hatalommal való visszaélésben találja meg tükörképét: az igazságtalan állapot elleni erőszakos támadások a vallás vagy az ideológia álcája alatt, mindkettő egyformán igazolhatatlan. Mindkettő kölcsönösen függ egymástól, mindkettő egymásnak adja a labdát, mindkettő ürügyet szolgáltat a másiknak. Mindkettő arányosan növekszik: így működik a civilizáció a bukása felé.
Az állatoknál ez a legerősebb törvénye – az embereknél hatalomként nyilvánul meg: Nem a legerősebb joga, hanem a legerősebb kötelessége érvényesül.
De az emberek még mindig a tudomány és a technológia eszközeit használják, amelyeket az emberek hoztak létre, és az emberek számára, hogy megszilárdítsák az erősebbek állati „jogát“. Ezzel eltörlik azokat a korlátokat, amelyek még az állatok körében is érvényesek: csak annyi készletet halmozhatunk fel, amennyire szükségünk van.
A humánus társadalom első feltétele a hatalom nélküli megértés. Ez csak akkor működik, ha senki sem akar uralkodni másokon, vagy rájuk erőltetni a saját világnézetét.
A társadalom második feltétele e kritériumok szerint a profitmentes termelés. Ez csak akkor működik, ha senki sem akar többet birtokolni, mint amennyire szüksége van, és ha senki sem akar mások munkájából élni.
Amíg a hatalmi struktúrák és a profitgondolkodás határozza meg e világ társadalmait, addig nem lesz vége az uralkodó káosznak. Ők felelősek a háborúkért, a nyomorúságért és a kétségbeesésért. A hatalom és a profit nem igazolható.
+++
Az állatoknak vezetőkre van szükségük. Az embereknek nincs szükségük vezetőkre – az, hogy még mindig követik őket, azt mutatja, hogy mennyire nem mozdultak el attól, hogy állatok legyenek.
A karaván a lehetőség, hogy vezető nélkül, hosszú időn keresztül együtt éljünk, cseréljünk, eredményeket produkáljunk. Ebben a tekintetben modellértékű a világ számára.
A lakókocsit úgy tervezték, hogy nem működne vezetővel.
A benne részt vevő emberek megegyeztek abban, hogy vagy megtalálják azt, ami ilyen módon még nem létezett az emberek között, a legmagasabbat, amit el lehet érni: az emberek emberek feletti uralom végét – vagy elbuknak.
A gondolat: „az egyén a csoport“ kibővül a következővel: „az egyén mindenki“. A csoport struktúrája mint a struktúra modellje minden ember számára.
Nem az a kérdés, hogy azonos-e a hozzáállásotok, az álláspontotok, hanem az, hogy egyetértetek-e benne.
+++
Az embereknek saját kezükbe kell venniük a történelmüket: A Caravan egy lépés ebbe az irányba.
Lehetővé teszi a kommunikáció megszervezését, de nem határozza meg annak tartalmát. Felteszi a kérdéseket, de nem ad választ. Ez a lehetőség feltétele – ez lehet a megvalósulás kezdete.
Mindenki maga határozza meg tetteit – és felelős mindenért.
+++
A Karaván az utópia agytrösztje. Egy utópisztikus társadalom anyagi előfeltételeiről van szó. (Utópisztikus, mert a „helye“ nem található meg a meglévőben).
Az egy vagy több ember által kidolgozott utópia szükségszerűen totalitárius, mert az egyik elképzelés felülírja a többiek elképzeléseit.
Az utópiát csak az emberek együttesen valósíthatják meg – ehhez meg kell határozni a megvalósításhoz szükséges anyagi feltételeket.
A cél az, hogy kis léptékben bebizonyítsuk, hogy ez nagy léptékben is működik.
+++
A legmagasabb termelési elv: minden előállított dolognak a tudomány és a technológia legmagasabb állása szerint a lehető leghosszabb ideig kell tartania.
Ha az emberek egymásnak adnák a termékeiket, és minden más maradna úgy, ahogy most van, mindenki megkapná a pénzét – kivéve a bankárokat, részvényeseket és a tőzsdei szereplőket.
+++
A művészek a képzelet animátorai és közvetítői.
+++
Amikor a karaván résztvevői az élet (túl)létének egzisztenciális dolgairól gondolkodnak, maguk is egzisztenciális helyzetben élnek. Példaként élik meg, ők maguk is megkapják a legszükségesebbeket, de így megismerik azokat a körülményeket, amelyek között az emberek többségének nap mint nap meg kell küzdenie a túlélésért. A valódi szükségletek kérdését csak ilyen életkörülmények között lehet felvetni. Ezért is tapasztalják meg a sivatagi életkörülményeket, mert ott tapasztalják meg a legmélyebben a vízivás fontosságát.
+++
A Karaván a Bábel tornyának lebontása.
+++
A kamat a pénz rákfenéje: a pénz nem működik, nem tud működni.
A részvények a társadalom rákos daganatai, a tőzsdék a civilizáció rákos daganatai.
Ha senki sem akar hasznot húzni, senkit sem kell elnyomni.
A profitgondolkodás tönkreteszi az emberi együttélést. Ez nem része az emberi természetnek, ahogyan azt különösen a haszonlesők sugallják. Ezért léteznek a függőségek: azért, hogy emberek milliárdjai játsszák el, és a haszonlesők milliárdnyi pénzegységre tegyenek szert.
A milliárdos többlet, amelyet az emberek úgy kerestek meg, hogy semmit sem tettek érte, lopott áru, a vissza kell adni.
+++
A reklám bénító pszichológiai terror, amely súlyosan korlátozza az emberek önrendelkezési jogát.
+++
Mintha a profitgazdaság egyetlen alternatívája a tervgazdaság lenne, és nem az önszerveződés. A Hannah Arendt által leírt tanácsok ma az internet segítségével minden eddiginél jobban megvalósíthatók lennének.
+++
A profit diktatúrája egészen a legszemélyesebb szintig működik: az emberek csak akkor találkoznak, ha akarnak valamit a másiktól, ha kell egy fazék, ha kell egy információ, ha kell egy segítség – egyébként egymás mellett élnek, és nem hallanak egymásról semmit.
A karaván első célja, hogy a világ összes országának kormányát meggyőzze az egyéves ivóvíz-interregnum bevezetéséről.
Őexcellenciája Ahmed Gaafar Abdelkarim, a Szudáni Köztársaság nagykövete 2002. január 23-án a berlini Goethe Intézetben:
Nagyon köszönöm ezt a kezdeményezést.
Biztos vagyok benne, hogy olyasmit tesznek, ami történelmet ír, és amire a későbbi generációk is emlékezni fognak.
Szudán több ezer éve a kulturális munka és a kultúrák közötti csere helyszíne. Úgy gondolom, hogy az önök munkája nem kevesebb, mint ez: ennek része.
A Caravan kiválasztási elve a tétel. Van egy előválogatás durva kritériumok alapján, hogy ne vehessenek részt rasszisták, kémek vagy erőszaktevők, a többit sorsolás dönti el.
A karaván célja, hogy a kezdeményezők feleslegessé váljanak, nincs vezetés, nincs hatalom: a filozófia és annak megvalósítása függetlenné válik.
A szervezők feladata csupán a kommunikáció megszervezése – ha ez megtörtént, a résztvevők minden mást maguk határoznak meg: Kezdve az ételekkel, amelyeket a világ minden tájáról váltakozva, különböző kulturális háttérrel rendelkező emberek társulásai készítenek mindenki számára,
a művészeti cseréről – például chatszobák -.
a demokratikus formákhoz: ha valaki azt javasolja, hogy valamit másképp kellene csinálni, akkor felteheti vitára, és mindenki válaszolhat.
A vezetés ellentéte. Nincsenek iránymutatások. Nem szabad, hogy legyen.
Van egy hozzáállás.
A kezdeményezések szervezeti apparátusa úgy épül fel, hogy önmagát feleslegessé teszi; a kezdeményezési struktúrák önfeloszlatásának, a kollektív struktúrákra való áttérésnek a koncepciója: „Mindenki együtt“, és 100%.
Csak akkor, ha az együttélés ezen új formáit megtalálták és önállóvá váltak, akkor fog ez folytatódni és a Karavánon túlra is kiterjedni.
Ha néhány embernek a világ minden tájáról sikerül megszerveznie magát hatalom nélkül, akkor mindenki másnak is sikerülni fog.
A kommunikáció központi pontja az étel, annak elkészítése, élvezete, kommunikatív emésztése.
Az ételcsatornán keresztül bárki, aki akarja, megoszthatja, hogy mit, mikor, hány emberre és mennyi ideig tudna főzni; az eredmények alapján összeállítják azokat a területeket, ahol főzni fognak, amit nagyjából jó előre meg kell tervezni, hogy az alapvető hozzávalók mind rendelkezésre álljanak. A napi ételek online vannak, így mindenki választhat mindenből, vagy előre tervezhet.
Az élelmiszer-ipari vegyészeknek jelen kell lenniük
Összehasonlító filmek arról, hogyan kezelnek bizonyos mindennapi tevékenységeket a különböző kultúrákban.
- Például a tea: nálunk kevergetve – Maliban öntve. Szöveges ellenvágás.
- Poggyásztárolás: Maliban adja oda a bőröndöt egy felelősnek – Európában dobja be a bőröndöt egy csúszdába, amely elnyeli, plusz elektronikus képmegjelenítés.
- Étkezés: Maliban a nyilvános helyen étkező emberek mindenkit meghívnak, aki arra jár, hogy „gyere és egyél velünk“ – Európában mindenhol azt látod, hogy az emberek magukban esznek.
Azon már létező modellek dokumentálása, amelyekben azonos struktúrák működnek.
a kezdeményezések dokumentációja tartalmilag korlátozottabb, de általában ugyanaz a cél.
A résztvevő művészek nemzetközi csoportokban egyéni és kollektív verseket, prózát, színházat, táncot, videókat, festményeket és szobrokat alkotnak, tájékoztatják és befolyásolják egymást különböző kultúráikról.
20 csatorna van egyenként 10 adóval, így minden munkacsoportnak egy adója van kilenc másik adóval együtt.
A produkciókat a beérkezés dátuma szerint és egy olyan ütemterv alapján válogatják és adják ki sugárzásra, amelyben az összes szabad műsoridő meg van nevezve.
Lehet jelentkezni; ha minden megtelt, várni kell, amíg felszabadul egy résidő (vagy automatikusan, ennyi és ennyi emberrel a sorban, egy másik állomás kialakítja magát, előre programozva), vagy máshová tolják a szabad résidőket – mindezt digitálisan előre megtervezve, hogy mindenkinek, egyénnek és interkulturális koprodukciónak egyaránt, egyenlő esélye legyen arra, hogy a produkciója adásba kerüljön.
Van egy tartalomjegyzék arról, hogy ki mit hol és mikor készített, így mindenki eldöntheti, hogy mit szeretne látni.
Nincs előválogatás, nincsenek prioritások, nincs előre meghatározás.
A nézettségi mutatókat nyilvánosságra hozzák, így mindenki láthatja, hogy mit néztek a legtöbben.
Amikor a produkciókat világszerte sugározzák, a képen nincs reklám és nincsenek állomáslogók. Minden adományozó cég reklámozhat, pl. „a Karaván hivatalos szponzora vagyunk stb.“. Ezek a Caravan weboldalán lesznek feltüntetve.